Idén Zeljko Djokic kapta az Abay Nemes Oszkár-díjat, Pécs Város Sportdíját. Vezetőedzőnk számára különösen sokat jelent az elismerés, hiszen Pécset az otthonának tekinti, ugyanakkor hangsúlyozza: a díj a csapat és a szakmai stáb közös munkájának szól. Nagyinterjúnk második részében az új csapat építéséről, a bajnoki mentalitásról és a világbajnokságon szereplő magyar válogatottról is beszélgettünk.
– Az év edzőjének választottak, Pécs Város Napján pedig átvehetted Pécs egyik legrangosabb sportelismerését. Mit jelent ez neked?
– Nagyon jó érzés. Mindig azt gondoltam, hogy a magyar női kosárlabdában sok kiváló edző dolgozik. Kevés olyan sportág van Magyarországon, amelyben a szakemberek a legmagasabb nemzetközi szinten is versenyképesek. Ha közülük téged választanak a legjobbnak, az természetesen nagy büszkeség. De ezt a címet egészen biztosan nem értem volna el a fantasztikus szakmai stábom és a csapatom nélkül. Ez az elismerés az ő teljesítményük elismerése is.
A városi elismerés azért is különleges, mert Pécset a saját városomnak, az otthonomnak érzem. Nagyszerű dolog, ha egy város azt mondja valakire, hogy ő a legjobb. Mégis sokkal többet jelentett volna, ha nem én kapom meg ezt a díjat, hanem együtt marad a csapat, Euroligát játszunk, és kéthetente, szerdán vagy csütörtökön megtelik a Lauber. Az számomra nagyobb elismerés lenne.
– Most egészen más csapat formálódik a kezed alatt. Mit tartasz a legnagyobb erősségének?
– Már többször sikerült bebizonyítanom, hogy egy-két év alatt fel tudok építeni egy kultúrát. Szekszárdon eleinte szinte csak a családtagok ültek a lelátón, később megtelt a csarnok. Most Pécsett is sikerült hasonlót felépíteni. Ha valami többször megtörténik, már tudod, hogy valóban képes vagy rá.
Most az a kérdés, hogyan tudunk újra bajnokok lenni. Új emberek érkeztek, ezért nagy a motiváció bennem. Én élvezem ezt a munkát – nem vagyok biztos benne, hogy a játékosok is mindig élvezik, mert néha talán a határaikon túlra is tolom őket.
Azt próbálom megtanítani nekik, hogyan edzenek a bajnokok, hogyan dolgozik az, aki a legjobb akar lenni. Nem úgy szeretnénk edzeni, mint az a csapat, amelyik megelégszik a hatodik, hetedik vagy nyolcadik hellyel – még akkor sem, ha papíron most talán ez lenne a realitásunk. Úgy akarunk dolgozni, hogy újra bajnokok lehessünk. Még nem teljes a keretünk a válogatottak miatt, de azt érzem, hogy az itt lévő játékosok lassan megértik ezt a kultúrát.
– Edzőként mit jelent számodra, hogy a jelenlegi magyar válogatott keretének nagy részével dolgoztál? Milyen érzés látni, hogy most világbajnokságra készülnek?
– Régóta az az érzésem, hogy ennek a magyar válogatottnak, ennek a generációnak Európában az egyik legjobb játékoskerete van. Szerintem ebből a korosztályból elsősorban az hiányzott, hogy megtanulják megnyerni a döntő jelentőségű mérkőzéseket. Én óriási potenciált látok bennük. Most is azt gondolom: ha megvan bennük a megfelelő mentalitás, akár világbajnoki döntőt is játszhatnak. Az első meccsük a franciák ellen lesz, nagyon fogok szurkolni nekik, és remélem, hogy megverik Franciaországot.
Ebben a válogatottban vannak világklasszis szintű játékosok. Azt várom tőlük, hogy meccseket nyerjenek. Hiba lenne úgy gondolkodniuk: már az is nagy eredmény, hogy kijutottunk a világbajnokságra. Persze élvezzék, de azért vannak ott, hogy minden mérkőzést megnyerjenek. Szerintem nagyszerű eredményt érhetnek el.
– A helyszínen is fogsz szurkolni nekik. Mit üzensz a válogatottnak?
– Bátorság! Ha bátrak lesznek, szerintem szenzációs eredményre is képesek lehetnek.
