Szerdán a Gernika elleni visszavágón lép pályára a NKA Universitas Pécs női csapata. A továbbjutáshoz legalább húszpontos győzelemre van szükség, de Zeljko Djokic vezetőedző szerint a kulcs az lesz, hogy a csapat végig kontroll alatt tartsa a mérkőzést, és telt ház előtt a saját játékát játssza a 2025-ös év utolsó hazai találkozóján.
– A két csapat már kétszer találkozott a csoportkörben. Mennyire volt más a rájátszás első mérkőzésének hangulata?
– Teljesen más volt. A csoportmeccseken korrekt, normális légkörben játszottunk, most viszont egészen más közeg fogadott minket. Senki sem várt bennünket a reptéren, a szállás elfoglalása sem ment gördülékenyen, táskákkal álltunk és vártuk, hogy végre elfoglalhassuk a szobákat. A meccsen sem igazán vett rólunk tudomást a játékosok többsége, amikor megérkeztünk. Ezek után különösen feltűnő volt, hogy Sara Krnjic és Masa Jankovic volt az a két játékos, aki odajött köszönni, rajtuk kívül gyakorlatilag mindenki elfordította a fejét. Ezek apróságoknak tűnhetnek, de egy csapat pontosan érzi, amikor megváltozik a közeg.
– A pályán is kemény mérkőzés alakult ki. Úgy tűnt, mintha Julia Reisingerovát tudatosan ki akarták volna szedni a játékból.
– Egyértelműen ez volt a cél. A játékvezetők kipontozták a rendszerünkből a legmeghatározóbb játékosunkat. Julia nagy terhelést kapott, folyamatosan támadták, végül ki is pontozták. Emellett Studer Ágnes, Lexi Held és Nadija Smailbegovic sérülés miatt eleve nem állt rendelkezésünkre, ami jelentősen beszűkítette a rotációt.
– Egy konkrét szituáció is sokat elmondott a meccs fizikalitásáról.
– Igen. Rátkai Esztit egy szituációban súlyos, sportszerűtlen kontakt érte, amely egyértelműen kiállítást érő megmozdulásnak tűnt. A megítélt büntetőt ráadásul Adams dobhatta, majd a játék megszakítása után nem ment oda megnézni, hogy van Eszti, hanem a saját csapattársaival pacsizott. A jelenet jól érzékeltette, mennyire kemény, fizikai határon mozgó mérkőzést játszottunk idegenben.
– Milyen mentalitással készül a csapat a visszavágóra?
– Fontos hangsúlyozni, hogy nem bosszúra készülünk. Tiszta fejjel, kontrollált játékkal akarunk kosárlabdázni. A célunk az, hogy hazai pályán mi diktáljuk a tempót, stabil védekezésből fussunk, és végig a saját ritmusunkban játsszunk. Tudjuk, hogy a továbbjutáshoz húsz ponttal kell nyernünk, de az elsődleges feladat az, hogy csapatként jól működjünk a pályán.
– Mit jelent neked és a csapatnak, hogy ez lesz a 2025-ös év utolsó hazai mérkőzése a Lauberben?
– Nagyon sokat. Ez egy hosszú, sikeres év volt a pécsi női kosárlabdában, és szeretnénk méltó módon lezárni. Nyerni akarunk. Ha meglesz a húszpontos különbség, az tökéletes forgatókönyv. Ha viszont egy szorosabb győzelem jön össze, de közben végig magas színvonalú, energikus kosárlabdát játszunk, az is rengeteget jelent.
– Mit üzensz a szurkolóknak a mérkőzés előtt?
– A legfontosabb, hogy mindannyian együtt, egymásért küzdjünk szerdán. A pályán és a lelátón is. Ha megvan az egység, ez a csapat képes nagy dolgokra.
