Önbizalom, célok, felelősség - Interjú Weninger Virággal

A nyáron Pécsre érkező Weninger Virággal beszélgettünk, aki szeretne meghatározó játékosa lenni ennek a fiatal csapatnak, szép emlékekkel tekint vissza az utánpótlás éveire, hálás azért, hogy nyáron kipróbálhatta magát a sportág 3x3-as szakágában és szeretne még több közös programot a pécsi szurkolókkal.

Virág a múlt heti Sió Kupán harmincegy dobott pontjával lett a torna legeredményesebb játékosa, ebből huszonkettőt a korábbi csapata, a SERCO Uni Győr ellen dobott. Adta magát az első kérdés: volt-e benne plusz motiváció a győriek ellen.
- Igen, mindenképpen! Annak idején az első győri évemben, amikor a Sopron ellen játszottam, nagyon szerettem volna megmutatni, hogy mire vagyok képes. Most is hasonló érzések voltak bennem előzetesen a Győr meccsünk kapcsán, hogy azon a napon aztán mindent beleadok! Aztán ahogy közeledett a meccs, egyre többet gondolkodtam, és elhatároztam, hogy nyugodt maradok, lesz ami lesz, játszom ahogy tudok, és ez bevált. Próbáltam magamra nem túl nagy nyomást helyezni és szerencsére jól jött ki a lépés, aminek nagyon örültem.
   
- A felkészülés legelejétől kezdve itt vagy, mik az eddigi benyomásaid a csapat kapcsán?
- Úgy érzem, ez egy nagyon jó csapat lesz! Nincsenek úgymond nagy sztár egyéniségek és az eddigi tapasztalataim alapján mondhatom, mindenki elfogadja a másikat, és mindenki nagyon jó szívű, örülök, hogy megismerhettem őket. A korábbi csapataimban mindig volt egy külön magyar és egy légiós „mag”, itt nincs ilyen, mindenki barátkozik mindenkivel és nagyon remélem, hogy ez így is marad.
   
- A magyar női kosárlabdázás egyik fellegvárában, Sopronban indult a pályafutásod. Milyen érzésekkel tekintesz vissza erre az időszakra?
- Nagyon sokat köszönhetek a Sopronnak, szép utánpótlás évek vannak mögöttem. A felnőtt csapat kapcsán azt éreztem, ha többet szeretnék játszani és meghatározó játékos lenni, akkor tovább kell lépnem. Így eligazoltam Győrbe, és pont Dalmának (Iványi Dalma – a szerk.) is akkor volt az első szezonja ott. Azt kell mondjam, nagyon jó idényt zártunk. Azt éreztem, hogy a váltás akkor jó döntés volt, de ezzel együtt is pontosan tudom, hogy milyen sokat köszönhetek a Sopronnak, 15 éves korom óta már a felnőtt csapattal edzhettem. Nem mondom azt, hogy egyszer nem fogok visszatérni kosárlabdázni a szülővárosomba, de azt gondolom, most jó úton járok!
   
- Három győri szezonnal a hátad mögött szerződtél a nyáron Pécsre. Most is azt érezted, hogy eljött a váltás ideje?
- Amikor Győrbe kerültem, hamar befogadtak, ott is azt éreztették velem, mintha a saját játékosuk lennék, már gyerekkorom óta ott játszanék. Három évet töltöttem ott, az utolsó idényemről nem szívesen beszélek, de megint eljött a váltás ideje, ilyen a profi sport.
   
- Tudom, hogy milyen fontos számodra a családod. Hogy viseled azt, hogy még messzebbre kerültél tőlük?
- Nagyon családcentrikus vagyok. Az első elszakadás az volt, hogy Győrbe költöztem, ahová szerencsére velem jött a párom is, így nem voltam egyedül. Ötven percnyire kerültem el az otthonomtól, így szinte bármikor haza tudtam ugrani, most azért ez nem ilyen egyszerű. Meg kell gondolni, hogy mikor tudok hazamenni, de a családom abszolút mellettem van, és amikor tudnak, jönnek ők is hozzám.
   
- A nyarad nagy részét a 3x3-as válogatottal töltötted. Ez a játék jócskán különbözik az öt-öt elleni játéktól. Érzed-e ennek valamilyen pozitív hatását, hozott-e pluszt a számodra?
- Nekem nagyon sokat segített a 3x3, csak köszönettel tartozom Földi Attilának, aki egyébként Győrben a másodedzőm volt, és ő hívott a 3x3-as csapatba. Teljesen más a reakcióidő és a gyorsaság az öt-öt elleni játékhoz képest. Úgy érzem, nekem az egy-egy elleni játékban és a védekezésben segített főként, de sok mindenben, például a gyorsaságban is fejlődtem. Ahogy most belecsöppentem ebbe a szakágba, meglepődtem, hogy mennyi magasan jegyzett, Euroliga szintű játékos játssza ezt a játékot. Azt mondhatom, nagyon jó élmény volt ez a nyár, ez volt az első szezonom 3x3-as játékosként és csak pozitívan tudok rá gondolni. A legelején kicsit kételkedtem benne, hogy mennyire fog nekem bejönni, mennyire lesz nekem való, de mivel keveset játszottam a bajnokságban, belevágtam. Szerettem volna visszaszerezni az önbizalmamat is és ebből a szempontból is kiváló döntés volt.
   
- Milyen célokat szeretnél megvalósítani az előttünk álló idény kapcsán?
- Mint már említettem, nagyon jó csapatunk van, így most azt mondanám, az első négybe várom magunkat. Kulcs lesz a türelem, mert nagyon fiatal és gyakorlatilag teljesen új csapat vagyunk, sok munka vár még ránk. A türelmet saját magammal kapcsolatban is mondhatom, önmagammal szemben kell türelmesnek lennem, az edzőm is mindig ezt mondja nekem. Ez persze nem könnyű, hiszen én túl sokat várok önmagamtól, szinte mindent egyszerre szeretnék a pályán, jól dobni, jól védekezni, jól betörni. Szeretném az önbizalmamat is visszakapni, és meghatározó, stabil játékosa lenni ennek a csapatnak, akire lehet számítani minden helyzetben.
   
- Említetted a fiatalságot a csapat kapcsán, ahol te vagy az egyik legtapasztaltabb játékos, érzel ezzel kapcsolatban egyfajta felelősséget is?
- Még mindig fiatal vagyok én magam is, de próbálom magunkat összetartani, segíteni. Én is voltam olyan korban, nekem is sokat segítettek a tapasztaltabbak, most ezt vissza tudom adni. Ha kell tanácsokat adok, bármikor bármivel fordulhatnak hozzám, akár az edzésre eljutni, de a kollégiumban lakókra is igyekszem külön odafigyelni, akik nem mindig tudnak hazajutni hétvégente.
   
- Nemrégiben egy közös programon vettetek részt a szurkolókkal, hogy érezted magad?
- Nagyon örülök annak az összejövetelnek, amikor biliárdozni voltunk velük! Fontosak nekünk, hogy ott legyenek a meccseken és szurkoljanak, számukra pedig lényeges a kötődés hozzánk. Nyilván feszített lesz a programunk a bajnokság során, de amikor az időnk engedi, mondjuk két havonta jó lenne összehozni hasonló közönségtalálkozókat, lehetne közösen biliárdozni, ahol kötetlenül tudunk beszélgetni is, nyilván már mindenki oldottabb lenne, mint az első alkalommal. Én személy szerint nagyon élveztem a múltkori találkozót, és szeretném, ha a lelátókon is ott lennének és segítenének bennünket a meccseken.