Zseljko Djokics élvezi eddigi pécsi munkája minden pillanatát, melynek nyomán úgy látja, erősödik a csapaton belüli összetartozás érzése, és már csak a teli sportcsarnok és a városi együvé tartozás hiányzik ahhoz, hogy a még nagyobb sikerek útjára lépjen az NKA Universitas Pécs.
Az athéni EK visszavágóval ért véget az előző év, ahol csak nagy nehézségek árán tudtunk megőrizni négy pontot a Pécsett kivívott 22 pontos előnyünkből. A szurkolóknak az év végi szünetünk miatt kevés információja van arról, hogy mi is történt.
- Klasszikusan olyan meccsé vált a visszavágó a mi problémáink miatt, amit valahogy túl kellett élnünk! Többször átéltem a sportban a rájátszásban vagy a nagy döntőkben olyan pillanatokat, amikor azt mondta nekem egy játékos, hogy nem bír tovább játszani a fájdalmai, sérülései miatt, nekem pedig azt kellett mondanom neki, hogy muszáj játszania, ki kell bírni és nem szabad feladni, mert vége felé járunk az egész szezonnak! Emiatt volt, hogy megharagudtak rám, de fel is erősödik bennük a dac, és a harcosság és bírták végig és nagy eredményeket értünk el. Így volt ez most is. A meccs után sírtak a játékosaim, de nem a boldogságtól, hanem a fájdalomtól és azért, mert túléltük. Viszont félek, hogy mindez most nem jó pillanatban történt messze még a rájátszás és a bajnokság vége, most túl hamar jött el ez a pont, amikor a túlélésre kellett játszani.
A bajnokságban az első három helyezett 2-2 vereséget gyűjtött be eddig. Látsz rá esélyt hogy a jelenlegi harmadik helyről előrébb lépjünk?
Maximalista vagyok, de azt kell mondjam, elégedett vagyok az eddigi szereplésünkkel! Szezon előtt szerettem volna egy olyan csapatot összeállítani, ahol sok olyan fiatal játékos van, aki igazi vezérszerepet még nem töltött be a korábbi klubjában. Az alapszakasz felét nagyon jó pozícióban zártuk, én sem számítottam erre, hogy ilyen mérleggel leszünk az élcsapatok között, hiszen egyedül mi vertük meg a Győrt az első körben. A legidősebb játékosunk csupán 27 éves és a jegyzőkönyvbe sokszor öt U20-as játékosunk van beírva, ami szerintem nem sok élcsapatnál van. De ez a mi jövőnk, ebbe az irányba tartunk az NKA Universitas Péccsel!
Sokszor említetted, hogy új a csapat, sok az új játékos és folyamatos fejlődésben van az NKA Universitas Pécs. Szerinted hol tart ez a fejlődés, és milyen téren van szükség nagyobb előrelépésre?
Felépítettünk szinte egy teljesen új csapatot két idegenlégióssal, plusz a két hazai nevelésű kosarassal, Nadija Smailbegoviccal és Adenike Olawuyival és mindketten a magyar akadémiai rendszerekben nevelkedtek. Julia Reisingerova cseh válogatott, de korábbi csapataiban nem volt főszereplő, nem játszott 30-35 perceket. Alexa Held a lengyel klubjában vezér volt, de miután átigazolt a Velencéhez, csak csereként került a pályára. Ugyanez igaz a többi magyar játékosunkra is, hogy az előző idényben nem voltak igazi „leaderek”. Öten maradtak itt a tavalyi csapatból, Virág, Angi, Nadija, Eszti és Adenike, akik szintén nem kaptak kiemelt szerepet az előző idényben. Úgy építettük a csapatot, hogy nekik itt megvan a lehetőségük arra, hogy vezérszerepet vállaljanak magukra. Persze, óriási rizikó is mindez, mert nehéz egy olyan játékosnak vezérré válnia, aki eddig soha nem volt az, aki például soha nem dobhatta el az utolsó labdát, vagy pályán sem volt egál állásnál. Ez egy roppant hosszú folyamat, egy rendszer felépülése. Lenny Kravitznak van az „I Belong to You” című száma, ami az egymáshoz tartozásról, az összetartozásról szól, és erről beszéltem a csapatomnak is. Mondtam nekik, hogy ugyanígy tartozunk mi is, ők is egymáshoz, én is hozzájuk és a stáb is. Így tudunk igazán egy csapat lenni, ha összetartozunk mindannyian! Egy csapat úgy tud igazán jól muzsikálni, ha valóban összetartoznak.
Folyamatos fejlődésben vagyunk, és néhányan kezdenek olyan karaktereket mutatni, amik a vezérszerep felvállalására utalnak. Mindenkinek annyi lehetőséget próbálok adni, amennyivel tud élni is. Ez a lehetőség változik a szezon alatt, ahogy fejlődik valaki. Mindez a folyamat számomra sokkal fontosabb, mint a pillanatnyi eredmény!
Akadémiai háttérrel rendelkező felnőtt csapatunknál mindig fontos szerepe van a fiatal játékosoknak. Hogy látod Rátkai Eszter és a többi junior korú feltörekvő tehetség teljesítményét?
Sok fiatal játékost próbálunk beépíteni, nekik valószínűleg hasznosabb lenne, ha nem szerepelnénk a nemzetközi porondon, hanem egész héten, metodikusan felépített program szerint tudnának edzeni és játszani, ha kell az amatőr bajnokságban is az NB I A csoport mellett. Az Európa Kupa a húszas évei közepén járó profi sportolóknak igazán jó, akik fizikailag és lelkileg is készen állnak erre a gladiátor harcra, a hosszú utazásokkal, nehéz regenerációval járó meccsdömpingre. Nem mindenki születik Luka Doncicnak, aki már nagyon fiatalon zsákolt és dobta a 40-50 pontokat a saját korosztályában, mert elképesztő testfelépítése volt már akkor is. Abból a szempontból viszont jó a fiataljainknak a nemzetközi szereplés, hogy együtt utaznak a csapattal, még ha nem is játszanak, de látják, és megtapasztalják, hogy mindez mivel jár, milyen felkészülés zajlik egy ilyen meccsre. Sokszor nem is tudják a szülők, hogy milyen lehetőség áll a gyermekük előtt itt az Akadémián! A legendás Lauber Dezső Sportcsarnokban kosárlabdázhatnak, és a piramis tetején lévő felnőtt csapattal edzhetnek, Studer Ágival, Julia Reisingerovával együtt, akik igazi példaképek lehetnek számukra, miközben láthatják már nagyon fiatalon, hogyan néz ki egy profi, felnőtt csapat. Sokan csak később érzik át, hogy milyen nagyszerű lehetőség ez, amiért hálásnak kell lenniük. „Jó időben, jó helyen” vannak, kapnak lehetőséget és már csak abban bízom, hogy idővel még több szurkoló előtt is játszhatnak egy olyan ikonikus helyszínen, ahol sok évvel ezelőtt nagy Euroliga meccseket láthatott a közönség.
Miben látod a csapat legnagyobb erejét a pályán és azon kívül?
Felépítettünk egy új csapatot, akik képesek egymásért meghalni a pályán, és ezt pont az Olympiacos ellen be is bizonyították. Amikor a fájdalmak miatt nem bírtak már játszani, ennek ellenére én játékra bírtam őket, az olyan erős reakciót váltott ki belőlük egy rendkívül nehéz pillanatban, hogy képesek voltak megmenteni a párharcot. Most is vannak nehézségeink a sérülések és betegségek miatt, amik nem tesznek boldoggá, de élvezek minden pillanatot, amit a csapatommal töltök! Az edzéseket, csapatprogramokat, és azt, ahogy motiválhatom nemcsak a játékosaimat, hanem a többieket, a stábomat is, az összetartozásunk mélyítésével együtt. Engem nagyon inspirál mindaz, ahogy látom a fejlődést és az irányt, amerre tartunk.
Karácsony utáni napon folytatódtak az edzések. Milyen állapotban van jelenleg a csapat, hiszen egy hosszú és nehéz január előtt állunk?
Nagyon szerencsétlenül alakult számunkra az elmúlt időszak. Rátkai Eszti egy hónapja játszott utoljára, nélküle kellett megvívnunk a decemberi meccseket, ami alapjaiban megváltoztatta az U20-as játékosok kapcsán felépített stratégiánkat. Nadija Smailbegovic korábbi bokasérülése is rosszkor jött, így Studer Ágica végül egyedül maradt az irányító poszton, neki pedig a Vasas elleni meccsen jött a szerencsétlen vállsérülése. Mindez azt eredményezi, hogy döntéseket kell hoznunk a közeljövőben. Nagyon sajnálom ezt a helyzetet, mert a folyamatot, amiről beszéltünk az imént, megváltoztatja, megakasztja mindez.
Mi lehet ebből a kiút és mi adhat ilyenkor plusz erőt?
Mint edző, pontosan tudom, hogy nem mindig tud minden a terv szerint működni, ezért van B-tervre, C-tervre is szükségünk. Sőt, vannak már terveim a jövő szezonra is, nemcsak erre a hétre! Nagyon szeretném, ha még több szurkoló jönne a meccseinkre és velük, és a városunkkal is látványosabban összetartoznánk. Ha lehet, ez lenne a kívánságom a 2025-ös évre, hogy úgy fejezzük be az idényt, hogy legyen tele a sportcsarnok a meccsünkön! Ez az idei csapat már tett annyit, ami megérdemli, hogy többen kijöjjenek. Nagyszerű győzelmeket arattunk az Európa Kupában, európai topcsapatok ellen szerepeltünk, a bajnokságban pedig legyőztük Pécsett a Győrt és a Sopront is. Jelen pillanatban úgy látom, hogy az Euroliga és az Európa Kupa csapatokat is ide értve a kontinens 28 legjobb női együttese között vagyunk, ami ezzel a fiatal csapattal óriási eredmény! És a Girona ellen ott lesz a lehetőség, hogy még feljebb lépjünk, szerintem ez már meg kell, hogy értintse a pécsi kosárlabda szerető embereket is. Fűzy Ákos mondta annak idején, hogy akkor kell igazán jól játszani, amikor elolvad a hó. Én viszont azt üzenem a pécsi szurkolóknak - akik jól tudják mi az a medvehagyma -, nem kell megvárni a rájátszást, vagy amíg kibújik a medvehagyma és addig aludni, mint barlangban a medve, olyan kosárlabdát játszunk, ami miatt már most érdemes kijönni a meccseinkre!
Rögtön egy pikáns összecsapással indul az év, a Szekszárd ellen játszunk a Magyar Kupa négybe jutásért, úgy hogy tavasszal Pécsett lesz a négyes döntő...
Hisz ez az egy meccs a Magyar Kupa négyes döntőbe jutásról szól! Egy nagyon speciális mérkőzés lesz, egy adott napon kell lejátszani, nem tudod ki lesz egészséges, ki milyen formát fog hozni. Nekünk december 19-én volt az utolsó meccsünk, a kék-fehérek viszont két bajnokit is játszottak azóta, így megyünk bele a vasárnapi meccsbe, ráadásul van egy új igazolásuk, érkezett egy amerikai center hozzájuk. Szekszárdon egy olyan bajnokit játszottunk, amelyen ők a maximumnál is többet hoztak ki magukból, extra napot, extra dobóformát fogtak ki. Akkor úgy éreztem, hogy mi nem harcoltunk eléggé, ami miatt mérges is voltam, de utána többször is megnéztem a felvételt, és azt kell mondjam, büszke vagyok a csapatomra. Ha az ellenfél így játszik és ilyen megsemmisítően támad, akkor benne van egy hatalmas vereség is a pakliban, de mi nagyot harcoltunk ez ellen! Láttam, hogy komoly csapat lehetünk, van bennünk fantázia, ott több hibánk is volt, nekem is pár dologban, de hiszem, hogy mindebből tanultunk. Itt a következő csata a Szekszárd ellen, ami mindig óriási rangadó, rengetegen jönnek Szekszárdról is, és ha tiszta erőnkből harcolunk a saját pályánkon, teli csarnokban, akkor hiszem, hogy mi fejezzük be győztesen ezt a meccset!
