Interjú Éles Péter sportszakmai igazgatóval: „Együtt mindenre képesek vagyunk!”

– A szezon elején azt mondtad, jó úton járunk. Most, hogy vezetjük a tabellát az alapszakasz végén, hogyan látod ezt az utat visszatekintve?
– Amikor 2024 nyarán először leültem Zeljko Djokic-csal és Iványi Dalmával, már akkor láttam, hogy olyan szakmai háttérrel fogunk dolgozni, amely segítségével szép eredményeket érhetünk el. Viszont akkor nem a számszerű eredményre, hanem az egyéni fejlődésre, a csapatszellem, a kultúra kialakítására gondoltam, majd amikor az előző szezon közepén megkérdezték tőlem mit gondolok a jövőről, a válaszom egyszerű volt: ha egyben tartjuk a csapatot, akkor minden jönni fog magától. Akkor már látszott az, hogy jó úton járunk, és miután a tavalyi keret több mint 90 százalékban együtt maradt, és még sikerült igazolnunk két válogatott játékost, Varga Alízt és Dúl Pankát, minden adott volt ahhoz, hogy most alapszakasz-győztesként beszélgessünk.

– Mi az, amire a legbüszkébb vagy ebből az idényből szakmailag?
– Mindenképp a két fiatal akadémista: Rátkai Eszter és Josepovits Kinga fejlődésére. Mindketten akkorát léptek előre ebben az idényben, hogy nem csak a mi csapatunk meghatározó játékosai lettek, hanem a felnőtt válogatott keretébe is bekerültek. A legjobb visszajelzés ez számunkra, mert mind a stáb, mind a játékosok oldaláról rengeteg befektetett munka van benne, és itt nem csak a kosárlabdára gondolok, hanem minden másra, ami közrejátszik abban, hogy egy tehetséges egyént top formába hozzunk, és ezt hosszú távon meg is tartsuk.

– Mennyire visszaigazolás számodra az első hely, és mennyire jelent plusz felelősséget a rájátszás előtt?
– A 2010-11-es szezon óta először végeztünk első helyen az alapszakasz végén, de ez csak egy részsiker, semmit sem ér, ha a rájátszásban nem bizonyítunk. Plusz felelősséget nem jelent, hiszen pontosan tudom, hogy a stábunk mennyire precízen, mindenre kiterjedően végzi a munkáját, és ez így lesz a szezon utolsó fázisában is. Köszönettel tartozok mindenkinek, a vezetőségtől, a háttérstábon keresztül egészen a létesítményekig, mindenki azért dolgozik, hogy mi a pályán a legsikeresebbek tudjunk lenni. Természetesen, itt már megremeghetnek a kezek, előjöhet az, hogy a csapatunk átlagéletkora alig van 22 év fölött, de én nem félek semmitől, biztos vagyon abban, hogy minden mérkőzésen úgy fogunk pályára lépni, hogy az eddig felépített erényeinket, a csapatmunkát, a védekezést, a karakterünket fogjuk villogtatni.

– A szezon közben nem igazoltunk, inkább a meglévő keretre építettünk, miközben a sérült játékosaink visszatértek. Tudatos döntés volt a stabilitás megtartása?
– Abszolút tudatos, igazából meg sem fordult a fejünkben, hogy változtassunk a kereten. Mosolyogva hallgattam az utóbbi hetekben a pletykákat, hogy az idény végére két WNBA sztárt fogunk igazolni, miközben mi már másfél éve arról beszélünk, hogy a fiatalok beépítése, az akadémiánk játékosainak a beválása a fő célunk. Hogy a felnőtt csapatunk az a laboratórium, ahol eldől, hogy ki meddig viheti, meddig juthat a karrierje során. Ezen az úton indultunk el 2024 nyarán és erről akkor sem tértünk, térünk le, amikor már a bajnoki címért vagy a Magyar Kupa aranyért vagyunk harcban.

– Hat játékosunk bekerült a női felnőtt válogatott bő keretébe, köztük két akadémista is. Mit mond ez a klub szakmai munkájáról?
– Ez a legjobb visszajelzése annak, hogy jól dolgozunk. A fiatalok mellett a tapasztaltabb játékosok is nap, mint nap azért dolgoznak, hogy egyénileg jobbak legyenek, hogy csapatként is fejlődjenek, ezáltal nemzetközi szinten is jegyzett kosárlabdázók legyenek. Ebből nem csak mi, hanem a nemzeti válogatottunk is profitál, ezért jó azt átélni, hogy egyre jobban tisztelnek bennünket a szakmai berkekben és elismerik az itt folyó munkát. Nem szeretnék itt szó nélkül elmenni Juhász Dorka és Kiss Virág mellett sem, hiszen ők is az akadémiánk neveltjei, és könnyen lehet olyan helyzet, hogy a világbajnoki selejtezőre utazó válogattunk keretének legalább fele vagy nálunk nevelkedett, vagy nálunk játszik, ezzel pedig azt gondolom felkerültünk arra a térképre, ahol már minden szinten fel lehet nézni ránk, mert van miért. 

– Mennyire fontos számodra, hogy ennyi saját nevelésű játékos meghatározó szerepet kap a felnőtt csapatban?
– Rendkívül fontos, első sorban azért, mert ez az akadémia elsődleges célja, hogy a magyar válogatottaknak neveljenek nemzetközi szinten is meghatározó játékosokat. Az egy plusz öröm számomra, hogy ezek a fiatalok egy bajnokesélyes csapatban jutnak szerephez, igazán kiélezett helyzetekben vannak pályán és bizonyítják az érettségüket. A fejlődésük szempontjából a lehető legjobb helyen vannak, és gondolok itt most azokra, akik esetleg ebben a szezonban még nem kaptak annyi játékpercet, de az edzésmunka, amit elvégeztek, hozzá fogja őket segíteni ahhoz, hogy egy nap ők is ugyanabban a cipőben járjanak, mint idén Eszti és Kinga. Az alázattal végzett munkának mindig meg van a gyümölcse, csak elég türelmesnek kell lenni, ahhoz, hogy odaérj a fához és leszedd azt!

– A szezon elején hangsúlyoztad, hogy olyan játékosokat szeretnél a keretben látni, akik példaképek lehetnek. Most látod ezt a mentalitást a mindennapokban?
– Véleményem szerint erre a legkönnyebb válaszolnom, és egyértelműen igent mondok. Studer Ágnes, Török Ágnes, Julia Reisingerová vagy Alexa Held olyan játékosok, olyan csapatemberek, akikre nem csak a többiek, de mi is felnézhetünk, minden nap tanulhatunk tőlük és ez által jobb szakemberek, jobb emberek lehetünk. Szokták mondani, hogy a körülötted legközelebb álló öt ember átlaga vagy, és én büszkén látom azt, hogy ebben a mutatóban jól állok, hiszen olyan közegben vagyok már második idény óta, ami megtisztelő és még jobb munkára sarkall.

– A Sopron és a DVTK elleni rangadók mennyiben mutatták meg a csapat karakterét?
– Kaptunk hideget és meleget is ezen a két meccsen, de ezek mind olyan leckék voltak, amelyekből tanulni kell, és tanulni is fogunk. Mindig mindenhol keményen kell játszanunk, higgadtnak kell maradnunk és saját magunkkal kell foglalkoznunk. Szinte mindent le tudunk modellezni edzéseken, de azért az ellenfelek mindig készülnek újdonságokkal, meglepetésekkel és ezeket a mérkőzés alatt, éles helyzetben kell lereagálnunk. Minden meccs más, alázattal és tisztelettel kell pályára lépni és akkor a nap végén mindig büszkén tudunk majd tükörbe nézni.

– Szerinted miben fejlődött a legtöbbet ez az együttes szeptember óta?
– Azt gondolom, hogy épp az imént említett karakterben. Jobban viszonyulunk a nehéz helyzetekhez, megtanultunk idegenben is fontos találkozókat nyerni, ezek kellettek ahhoz, hogy itt tartjunk. Semmi sem dőlt még el, a play-off az egy új bajnokság, de jó alapokat helyeztünk le ahhoz, hogy a következő akadályokat is abszolváljuk.

– Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod: mi ennek a csapatnak az igazi ereje?
– Egy minden nap maximális intenzitással dolgozó csapat vagyunk, melynek a legfőbb erénye a mentális, taktikai és fizikai állóképesség egysége.

– Mit üzensz most a pécsi szurkolóknak a szezon legfontosabb szakasza előtt?
– Azt, hogy legyenek minél többen mellettünk az idény legfontosabb szakaszában. Nem csak a hazai meccseken, hanem idegenben is, a lányoknak szükségük van minden emberre, minden hangra, minden szurkolóra. Együtt mindenre képesek vagyunk!