„A” győzelem margójára

Maradt bennünk tartás még akkor is, amikor gödör legalján voltunk, hatalmasat küzdve, nagy szívvel játszva hoztuk vissza a szerda esti meccset. Ez a győzelem most roppant fontos volt mindannyiunknak...

„Az nem lehet, hogy megint hiába jöttünk vissza a meccsbe” – gondoltuk két és fél másodperccel a lefújás előtt, amikor 69-67-es vezetésünknél a Keltern hozhatta játékba a labdát az oldalvonalról az egyenlítés vagy egy minimális különbségű győzelem megszerzésének reményében. Orrange dobása - mindamellett, hogy nagyon úgy tűnt, a dudaszó után hagyta el a kezét a labda – lecsorgott a gyűrűről, így ezúttal a győzelemnek örülhettünk, nem pedig szimpatikus vesztesként hagyhattuk el a játékteret, mint azt már idén annyiszor tettük.
   
Mert ebben a meccsben megint minden volt. Amellett, hogy tompán, fásultan kezdtünk - hiányzott belőlünk a frissesség -, nagyon mély gödörbe kerültünk a második negyedre. A legnagyobb különbség is ekkor alakult ki, 17 ponttal járt előrébb a Keltern Pokk negyedik triplája után, amivel 27-44-re alakította az állást a nagyszünet előtt. Szükség volt a taktikai változtatásokra - főleg védekezésben -, amit végre is hajtottak a lányaink, kulcs volt, hogy a zöld-fehérek egyetlen hármast sem dobtak be a harmadik és negyedik játékrészben, szemben az első húsz percben bedobott hat darab trojkával.
   
Fontos volt a lepattanók megszerzése is, ebben Sarah Imovbioh jeleskedett, aki már nem először ér el dupla duplát idén. A lefújás utáni sajtótájékoztatón is a kimaradt helyzetek utáni labdaszerzés szerepét emelte ki a hatalmas küzdőszellemmel megáldott nigériai centerünk: - Az edzőnk mindig a lepattanók megszerzésének fontosságát hangsúlyozza, mert ha van lepattanó, akkor abból lehet gyors játékot játszani. Én magas játékosként igyekeztem a saját dolgomat végezni, menni a védő- és támadólepattanókért, amikből pontokat is tudtam szerezni – mondta Sarah, aki 9 támadó- és 7 védőlepattanót gyűjtött be. Csapatszinten is a németek fölé nőttünk ezekben a mutatókban, hiszen összesen 20 támadó- és 24 védőlepattanót szereztünk, szemben a Keltern 39 labdájával.
   
A szerda esti sikerünkkel tulajdonképpen teljesen nyílt még a csoportkörből való továbbjutás kérdése, az egyetlen biztos dolog az, hogy a Carolo végez a négyes élén, mivel négy mérkőzés után is veretlenek. Nekünk viszont nagyon meg kell becsülni a Keltern elleni győzelmet, rengeteg munka volt benne. Nem vagyunk könnyű helyzetben az őszi szezonban, hiszen a rengeteg utazás, a sok idegenbeli mérkőzés mellett kevesebb edzésmunkára van lehetőség, így azok meglehetősen magas intenzitásúak, nagy terheléssel járnak. A mindezekkel párosuló fáradtság alaposan meglátszott a tegnapi játékunkon is, de ilyenkor jönnek elő azok a jelek, amik mutatják azt, hogy ebben a kis közösségben van egy hatalmas adag akarat, a győzni akarás vágya. Már nem először történik meg az, hogy - a totális összeomlás helyett -, megmarad bennünk a tartás és olyan erőtartalékokat vagyunk képesek megmozgatni, amivel vért izzadva is ki tudjuk kaparni magunkat a gödör legaljáról. És amíg ez a harcos küzdőszellem és elszántság benne van a játékunkban, addig megmaradhat a hitünk, hogy képesek vagyunk a győzelemre is.